A XVIII-XIX.század fordulója sem volt egyszerű, könnyűgalopp korszak mint a mostani sem az. Akkor is voltak szép számmal szegények, most is vannak sajnos egy jópáran és ez akkor is így van ha igyekeznek erről elterelni a figyelmünket. Mivel ez egy jó hír gyűjtő oldal, ebbe nem megyek bele.

Visszatérve a XVIII-XIX.század és napjaink párhuzamához, a szegények mellett akkor is és most is voltak, illetve vannak nagyon gazdagok, persze az utóbbiak jóval kisebb számban. DE az akkori gazdagok voltak olyan tökös legények, hogy 1. nem fizetségért politizáltak, 2. a haza felemeléséért iskolákat, főiskolákat, egyetemeket, kórházakat alapítottak a saját jövedelmükből. Mint tudjuk, ilyen volt Széchenyi István is, akinek érdemei közé sorolható a Magyar Tudományos Akadémia megalapításához felajánlott egy éves jövedelme "a nemzetiség és nyelv erősítése, terjesztése és pallérozása szent céljára”.

Azt hittem ma már nincs ilyen és kihaltak a másokért önzetlenül tenni akaró, igazi EMBEREK, így végig nagybetűvel. DE a mai nap jó híre, hogy ez nem így van, nem haltak ki, csak elnyomják a róluk szóló jó híreket a rossz hírek. Örömmel tölt el, hogy vannak még olyan emberek, akik nem húznak le másokat, hanem amit kapnak azt tovább adják és nem tovább eladják.

Íme egy ilyen jó hír az origo oldaláról:

"Szigorú, de fain csávó" - mondta Szakcsi Lakatos Béláról a húszéves Lakatos Ádám, miután névrokona egy órán át javítgatta hibáit. Ő annak a felsőörsi tábornak az egyik lakója, ahol közel hatvan hátrányos helyzetű cigány fiatal a magyar jazzvilág vezető alakjaitól kap személyre szabott képzést idilli körülmények között. A Snétberger Ferenc által kigondolt táborban reggeltől estig szól a zene: a szabadőben spontán zenekarok születnek, amikor pedig nincsenek órák, a tanárok koncerteznek a diákoknak.

 

 

A házak által körülzárt füves tér közepén a nap minden percében legalább négy irányból érkeznek a dallamfoszlányok: gitár, hegedű, zongora, klarinét hangjai. A tábor lakói közül néhányan kis csoportokban zenélnek, de több szegletből csak egy hangszer szól. Az épületek között sétáló gyerekek kezében a leggyakoribb eszköz valamilyen hangszer vagy egy lila kottafüzet.

Harmadik hetében látogatjuk meg a Snétberger Ferenc gitárművész által alapított hathetes felsőörsi tábort. Fiatal, hátrányos helyzetű romákat képeznek itt magas szinten, tanárjaik szerint nagyjából minden harmadik gyerek kimagasló tehetség a maga hangszerén. A tábor 2100 négyzetméteren egy patak partján, közvetlenül egy természetvédelmi terület szomszédságában található völgyben fekszik, az egykori felsőörsi diáktábor helyén. A Snétberger nevét viselő központot június elején adták át, az épületeknek kellemes, új szaga van.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A táborban egész nap, minden irányból különböző dallamok hallhatók. További képeinkért kattintson!

 

A tantermeket ismert zeneszerzők után nevezték el, a négyszemélyes szobák a jazzvilág nagy alakjai után kapták nevüket. Az egyik klarinétos fiút, Fehér Elemért a Bach-stúdióba, Vámos Péter klarinéttanár órájára kísérjük. A teremben zongora, tábla, kottatartó, tévé és néhány szék. "G-dúrban vagyunk, utána G-mollban" - adja meg a hangot a tanár, mire a csíkos pólós, fehér bermudás Elemér nekifog egy dallamnak. Tanára olykor megállítja és tanácsokat ad neki, Elemér bólogat, a próba előrehaladtával egyre több dicséret hallható.

"Néha magamba kell csípnem, hogy ez tényleg igaz" - mondja az idilli körülményekről a nyugdíjas operaházi klarinétművész és zenetanár, és a táborozókról hasonlóan jó véleménnyel van: "Nagyon rendes gyerekek, egyik-másik néha annyira udvarias, hogy már-már kényelmetlen" - teszi hozzá nevetve.

Hatvan gyerek a háromszázból

Közel hatvan gyerek tölt el hat hetet a Snétberger Zenei Tehetség Központ idilljében, ők az első évfolyam. A nyári hat valamint őszi és tavaszi 3-3 hétre bontott tábor mindenkinek ingyenes, a saját hangszer nem volt feltétel, bár a legtöbben azért hozták magukkal. Az ország minden pontjáról érkeztek diákok, de jellemzően a hátrányos helyzetű régiókból, Borsodból, Hevesből, a Dél-Alföldről, Baranyából. Körülbelül tízen budapestiek, páran Szerbiából és Szlovákiából érkeztek.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Háromszáz jelentkezőből választották ki a hatvan résztvevőt. Galéiráért kattintson!

Hónapokig tartó tehetségkutató országjárás után Snétberger és csapata több mint 300 gyerek közül választotta ki a legjobbakat. Többségük 17-18 éves, a legfiatalabb 11, a legidősebb 24: "Az idősebbeknek is akartunk adni egy utolsó esélyt. Jövőre fiatalabbak jönnek majd" - magyarázza Kőműves Judit, a program koordinátora. A tananyagban egyéni és csoportos hangszeres oktatás, zeneelmélet, marketing, tanulásmódszertan, roma kultúrismeretek, informatika. A tábor logója egy Banksy stílusában hangjegybe kapaszkodó, felfelé repülő kislány, alatta a szlogen: "A zene felemel".

"Vannak kimagaslóan tehetséges gyerekek"

"Kezdők, haladók és nagyon profik is vannak a gyerekek között. Páran az elején nem tudtak kottát olvasni, de mostanra megtanultak. Nagyon jó ütemben halad a tábor, voltak ugyan lemorzsolódások, de ez természetes. Van néhány kimagaslóan tehetséges gyerek, például a hegedűsök 25-30 százaléka nagyon jó" - mondja lelkesen Snétberger Ferenc.

Snétbergerben 25 éves kora körül fogalmazódott meg, hogy kellene egy roma tehetségeket felkaroló tábor: "Egész idő alatt elkísért ez a gondolat. Nekem ez nem adatott meg és nagyon hiányzott" - mondja az 54 éves salgótarjáni származású, Berlinben élő gitárművész. "Már az első nap elkezdtek együtt muzsikálni a gyerekek, még olyanok is, akik nem ismerik egymást. Én ilyet még nem láttam sehol, pedig Berlinben tanítottam hasonló iskolában" - mondja.


A táborvezetőnél itthonról és külföldről is érdeklődtek, felléptetné-e az általa tehetségesnek tartott fiatalokat. Mint mondta, javasol majd neveket, és a kiemelkedő diákokat további ösztöndíjakra bíztatja.

Gyerekekből példaképek
A tábori élet mindennapjait tíz animátor szervezi. Ők a napi munkát és a tananyagon kívüli programokat szervezik: vannak például sportesemények, lehet pingpongozni, íjászkodni, biciklit bérelni, gombászni stb.

A második és a negyedik hét végén haza lehet menni; "a második hétvége után a nagyobb fiúk közül sokan úgy jöttek vissza, hogy furcsa is volt otthon lenni, jó, hogy visszajöttünk" - mondja tapasztalatairól Németh Betti, az egyik mentor.

A tábor munkáját mentorok és animátorok segítik; a gyerekek hat mentorhoz vannak beosztva, akik előzetesen és a nyári valamint az őszi és tavaszi táborok között is tartják a kapcsolatot a tábor és a családok között. Ők motiválják a gyerekeket és fáradoznak azon, hogy a gyerekek a háromnegyed év alatt nehogy kiessenek a programból. "A távlati céljaink között nem csak az szerepel, hogy zeneileg fejlődjenek a gyerekek, hanem, hogy példaképpé emelkedjenek a kisközösségekben" - mondja Németh Betti.

 

Snétberger húsz, többnyire jazz hátterrel rendelkező zenészt hívott el tanárnak Szakcsi Lakatos Bélától Oláh Tzumó Árpádon át László Attiláig. Az iskola tanárai rendszeresen zenélnek együtt a diákokkal. "Amikor van rá lehetőség, játszunk velük" - mondja a táborvezető. A táborban oktató zenészek legalább egy koncertet adnak a diákoknak, esténként átvedlik koncertteremmé az ebédlő. 

"Szigorú, de fain csávó"

Beülünk a kiscsoportos hallásgyakorlás órára, de attól eltekintve, amikor Demel Eszter szolfézstanár nevükön szólítja a gyerekeket, nem sokat értünk a történésekből. "C-re kell felépíteni egy dúrt" illetve "Giszre kell nekem egy nagy terc, az micsoda?" - hangoznak a feladatok. Ezután Szakcsi Lakatos Béla zongoraórájára kopogunk be, ő jazz-zongorát és improvizációt tanít.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Többen keveslik a személyes foglalkozásokat, általában heti két óra jut mindenkire. Kattintson a galériáért!

Zongorája előtt két fiú váltja egymást, az elméletet magyarázza nekik: "Nagyon sok múlik a gondolkodáson. Ha többet akarsz, mint a középszer, meg kell tanulnod úgy gondolkodni, ahogy a nagyok. Törekvő embernek kell lenni" - magyarázza. Mozart életnagyságú fekete-fehér profilja a falról mintha pont őket figyelné.

Aztán a fiú zongorázni kezd, Szakcsi Lakatos Béla pedig szigorúan helyreigazítja: "Ha tudod, miért nem azt játszod?" - nyúl a zongorához és lenyomja a helyes hangot. Majd hamarosan ismét megszakítja a játékot: "Ha nem játszol dallamot a jazzben, az emberek majd azt mondják rá, hogy értelmetlen marhaság" - inti tanítványát. "Okés" - mondja a húszéves Lakatos Ádám. "Szigorú, de fain csávó" - mondja később tanáráról Ádám, aki négy évig zeneiskolába járt, jazzt komolyabb szinten egy-két éve tanul.

"A fiúkat jobban hajszolják a zenére" 

A táborban csak elvétve lehet lányokat látni, körülbelül tízen vannak. A 16 éves Kurina Viktória szerint a magyarázat egyszerű: "A romáknál a fiúkat jobban hajszolják a zenére. De ez kezd változni: nálunk a családban mindenki egyformán zenész" - magyarázza. "Szeretnék kijutni Nyugatra, külföldi zeneakadémián tanulni" - vágja rá ő is és a legtöbb diák, amikor távlati terveikről érdeklődöm. Viktória szólista szeretne lenni, de a zenekari koncertmesteri posztot és hegedűtanárkodást is el tudja képzelni. "Nagyon jó, hogy tanulunk angolul, mert a jövőben az angol nélkül lépni sem tudok majd" - mondja.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Képgalériáért kattintson!

Viktória Szabadkáról jött, szintó-roma családból, egyformán jól beszél magyarul és szerbül. Hét és fél éves kora óta hegedül, nagyjából azóta nyeri sorra a nemzetközi versenyeket, általában napi 7-8 órát gyakorol: "Itt csak 4-5 órát gyakorolok, bejárok az órákra és van egy kis szabadidőm is; úgyhogy nekem ez olyan, mint egy nyaralás. Amikor nem gyakorolok, kijövök és énekelek a többiekkel" - mondja, amiből nem sokkal később kapunk is egy kis ízelítőt, amikor öten-hatan az étterem előtti padokra telepednek és cigány dalokat és slágereket énekelnek. A közös zenélés természetes: "Ahogy otthon is a családunkkal, itt is öt perc alatt össze tudunk állni. Szerintem ez azért van így, mert mindenki ugyanazt hallgatja otthon."

Miből jött létre?
A beruházást a Norvég Finanszírozási Mechanizmus 2,7 millió euróval, a Magyar Állam 0,5 millió euróval támogatta. A Nyílt Társadalom Intézet (OSI) is jelentős anyagi és szakmai segítséget nyújt a központ működéséhez. A szakmai program megvalósítását az Európai Szociális Alap is támogatja. Az intézet 10 éves működtetését a 2011. évi nyitást követően a Camp Europe Felsőörs Oktatási Közhasznú Nonprofit Kft. vállalta. "Mivel a zenei tehetségek felkutatása és a nemzetközi színvonalú képzés költségei igen magasak, ezért különösen nagyra becsülünk minden - a társadalmi, gazdasági- és közélet szereplőitől érkező  - támogatást" - áll a központ honlapján.
 

 

 

Címkék: blog élet én gondolatok gondolatébresztő így látom

A bejegyzés trackback címe:

https://csakjohiremvan.blog.hu/api/trackback/id/tr813138199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása