Harmadik hetében látogatjuk meg a Snétberger Ferenc gitárművész által alapított hathetes felsőörsi tábort. Fiatal, hátrányos helyzetű romákat képeznek itt magas szinten, tanárjaik szerint nagyjából minden harmadik gyerek kimagasló tehetség a maga hangszerén. A tábor 2100 négyzetméteren egy patak partján, közvetlenül egy természetvédelmi terület szomszédságában található völgyben fekszik, az egykori felsőörsi diáktábor helyén. A Snétberger nevét viselő központot június elején adták át, az épületeknek kellemes, új szaga van.

A táborban egész nap, minden irányból különböző dallamok hallhatók. További képeinkért kattintson!

A tantermeket ismert zeneszerzők után nevezték el, a négyszemélyes szobák a jazzvilág nagy alakjai után kapták nevüket. Az egyik klarinétos fiút, Fehér Elemért a Bach-stúdióba, Vámos Péter klarinéttanár órájára kísérjük. A teremben zongora, tábla, kottatartó, tévé és néhány szék. "G-dúrban vagyunk, utána G-mollban" - adja meg a hangot a tanár, mire a csíkos pólós, fehér bermudás Elemér nekifog egy dallamnak. Tanára olykor megállítja és tanácsokat ad neki, Elemér bólogat, a próba előrehaladtával egyre több dicséret hallható.

"Néha magamba kell csípnem, hogy ez tényleg igaz" - mondja az idilli körülményekről a nyugdíjas operaházi klarinétművész és zenetanár, és a táborozókról hasonlóan jó véleménnyel van: "Nagyon rendes gyerekek, egyik-másik néha annyira udvarias, hogy már-már kényelmetlen" - teszi hozzá nevetve.

Hatvan gyerek a háromszázból

Közel hatvan gyerek tölt el hat hetet a Snétberger Zenei Tehetség Központ idilljében, ők az első évfolyam. A nyári hat valamint őszi és tavaszi 3-3 hétre bontott tábor mindenkinek ingyenes, a saját hangszer nem volt feltétel, bár a legtöbben azért hozták magukkal. Az ország minden pontjáról érkeztek diákok, de jellemzően a hátrányos helyzetű régiókból, Borsodból, Hevesből, a Dél-Alföldről, Baranyából. Körülbelül tízen budapestiek, páran Szerbiából és Szlovákiából érkeztek.

Háromszáz jelentkezőből választották ki a hatvan résztvevőt. Galéiráért kattintson!

Hónapokig tartó tehetségkutató országjárás után Snétberger és csapata több mint 300 gyerek közül választotta ki a legjobbakat. Többségük 17-18 éves, a legfiatalabb 11, a legidősebb 24: "Az idősebbeknek is akartunk adni egy utolsó esélyt. Jövőre fiatalabbak jönnek majd" - magyarázza Kőműves Judit, a program koordinátora. A tananyagban egyéni és csoportos hangszeres oktatás, zeneelmélet, marketing, tanulásmódszertan, roma kultúrismeretek, informatika. A tábor logója egy Banksy stílusában hangjegybe kapaszkodó, felfelé repülő kislány, alatta a szlogen: "A zene felemel".

"Vannak kimagaslóan tehetséges gyerekek"

"Kezdők, haladók és nagyon profik is vannak a gyerekek között. Páran az elején nem tudtak kottát olvasni, de mostanra megtanultak. Nagyon jó ütemben halad a tábor, voltak ugyan lemorzsolódások, de ez természetes. Van néhány kimagaslóan tehetséges gyerek, például a hegedűsök 25-30 százaléka nagyon jó" - mondja lelkesen Snétberger Ferenc.

Snétbergerben 25 éves kora körül fogalmazódott meg, hogy kellene egy roma tehetségeket felkaroló tábor: "Egész idő alatt elkísért ez a gondolat. Nekem ez nem adatott meg és nagyon hiányzott" - mondja az 54 éves salgótarjáni származású, Berlinben élő gitárművész. "Már az első nap elkezdtek együtt muzsikálni a gyerekek, még olyanok is, akik nem ismerik egymást. Én ilyet még nem láttam sehol, pedig Berlinben tanítottam hasonló iskolában" - mondja.

A táborvezetőnél itthonról és külföldről is érdeklődtek, felléptetné-e az általa tehetségesnek tartott fiatalokat. Mint mondta, javasol majd neveket, és a kiemelkedő diákokat további ösztöndíjakra bíztatja.

Snétberger húsz, többnyire jazz hátterrel rendelkező zenészt hívott el tanárnak Szakcsi Lakatos Bélától Oláh Tzumó Árpádon át László Attiláig. Az iskola tanárai rendszeresen zenélnek együtt a diákokkal. "Amikor van rá lehetőség, játszunk velük" - mondja a táborvezető. A táborban oktató zenészek legalább egy koncertet adnak a diákoknak, esténként átvedlik koncertteremmé az ebédlő. 

"Szigorú, de fain csávó"

Beülünk a kiscsoportos hallásgyakorlás órára, de attól eltekintve, amikor Demel Eszter szolfézstanár nevükön szólítja a gyerekeket, nem sokat értünk a történésekből. "C-re kell felépíteni egy dúrt" illetve "Giszre kell nekem egy nagy terc, az micsoda?" - hangoznak a feladatok. Ezután Szakcsi Lakatos Béla zongoraórájára kopogunk be, ő jazz-zongorát és improvizációt tanít.

Többen keveslik a személyes foglalkozásokat, általában heti két óra jut mindenkire. Kattintson a galériáért!

Zongorája előtt két fiú váltja egymást, az elméletet magyarázza nekik: "Nagyon sok múlik a gondolkodáson. Ha többet akarsz, mint a középszer, meg kell tanulnod úgy gondolkodni, ahogy a nagyok. Törekvő embernek kell lenni" - magyarázza. Mozart életnagyságú fekete-fehér profilja a falról mintha pont őket figyelné.

Aztán a fiú zongorázni kezd, Szakcsi Lakatos Béla pedig szigorúan helyreigazítja: "Ha tudod, miért nem azt játszod?" - nyúl a zongorához és lenyomja a helyes hangot. Majd hamarosan ismét megszakítja a játékot: "Ha nem játszol dallamot a jazzben, az emberek majd azt mondják rá, hogy értelmetlen marhaság" - inti tanítványát. "Okés" - mondja a húszéves Lakatos Ádám. "Szigorú, de fain csávó" - mondja később tanáráról Ádám, aki négy évig zeneiskolába járt, jazzt komolyabb szinten egy-két éve tanul.

"A fiúkat jobban hajszolják a zenére" 

A táborban csak elvétve lehet lányokat látni, körülbelül tízen vannak. A 16 éves Kurina Viktória szerint a magyarázat egyszerű: "A romáknál a fiúkat jobban hajszolják a zenére. De ez kezd változni: nálunk a családban mindenki egyformán zenész" - magyarázza. "Szeretnék kijutni Nyugatra, külföldi zeneakadémián tanulni" - vágja rá ő is és a legtöbb diák, amikor távlati terveikről érdeklődöm. Viktória szólista szeretne lenni, de a zenekari koncertmesteri posztot és hegedűtanárkodást is el tudja képzelni. "Nagyon jó, hogy tanulunk angolul, mert a jövőben az angol nélkül lépni sem tudok majd" - mondja.

Képgalériáért kattintson!

Viktória Szabadkáról jött, szintó-roma családból, egyformán jól beszél magyarul és szerbül. Hét és fél éves kora óta hegedül, nagyjából azóta nyeri sorra a nemzetközi versenyeket, általában napi 7-8 órát gyakorol: "Itt csak 4-5 órát gyakorolok, bejárok az órákra és van egy kis szabadidőm is; úgyhogy nekem ez olyan, mint egy nyaralás. Amikor nem gyakorolok, kijövök és énekelek a többiekkel" - mondja, amiből nem sokkal később kapunk is egy kis ízelítőt, amikor öten-hatan az étterem előtti padokra telepednek és cigány dalokat és slágereket énekelnek. A közös zenélés természetes: "Ahogy otthon is a családunkkal, itt is öt perc alatt össze tudunk állni. Szerintem ez azért van így, mert mindenki ugyanazt hallgatja otthon."